Idén megjártuk a Balatont, Nemesnádudvart, versenyeztünk kicsit a KOI2-es tavon, nagy örömünkre mindenhol szép eredményekkel zártunk. Viszont nagyon szerettünk volna, már egy igazi klasszikus kemény és kihívásokkal teli pályára is eljutni, január óta tervezett Pölöskei túránk igazi meglepetéseket rejtett magában.

Az előrejelzéseknek megfelelően egy igazi indián nyár várt minket és erőteljes felmelegedés, aminek igazából mi nem annyira örültünk. Nem ezt szerettük volna… Mi igazi őszi esős, frontos időt akartunk, de ez nem kívánságműsor. Ebből is ki kell tudni, hozni a legtöbbet és a legjobbat, adott volt a feladat és mi kellően eltökéltek voltunk. Ez is olyan túra, ami nem kevés előkészületet igényel, ahogy említettem is január óta megvolt a foglalásunk és rengeteg cikket, videót tanulmányoztunk az akadókban való horgászatról. Ezen felül igyekeztünk minden olyan embert felkutatni, akinek tapasztalatai vannak Pölöskéről. A tapasztalataink azt mutatják, hogy ezek a kutatások elengedhetetlen dolgok, ezek nélkül szinte lehetetlen egy sikeres túrát összehozni egy ilyen vízen.

Szép napos szeptemberi szombaton indultunk neki a több mint 200 km-es útnak. Kocsi megrakva, utánfutó megtömve és indulás, ilyenkor az ember már napokkal korábban hangolódik és próbál arra figyelni, hogy semmit ne hagyjon otthon, mert egy hét nagyon sok idő. Útközben arról beszélgettünk, hogy ez nagyon nem lesz könnyű menet… Vajon fel vagyunk-e készülve megfelelően, vajon a szerelésünk tényleg úgy fog-e működni, ahogy kell? Megtaláljuk-e azokat a gyönyörű pontyokat, melyekről már oly sokat hallottunk… Fejben igyekeztünk minden lehetséges problémára felkészülni, ami érhet minket… A következő pillanatban egy hatalmas durranás és a tükörben a szétrepülő gumidarabokat látva már tudtam, hogy nehezen indul ez a hét, olyan durrdefektet kapott az utánfutónk, amit nem lesz könnyű orvosolni…

[ Egy kellemes durrdefekt..]

Kettő kilométerre voltunka lehajtótól az autópályán és nekem egyeztetett találkozóm lett volna, Bakonyi Kornéllal pár kiváló CDL-es ólom átvételére. Azért emelem ki ezt a találkozást, mert Kornéllal soha személyesen nem találkoztam, ugyan már rendeltem tőle, de ettől függetlenül azonnal felajánlotta segítségét és egy autómentőt szerezve igazán jutányos áron végül sikerült eljutnunk a varázslatos Pölöskére.

[Kemény terep]

 [Csodás látvány]

A bejáratnál a horgászházban minden igényes és rendezett, igazán európai körülmények, kedves és segítőkész kiszolgálással. Erre van igény és az ember is rögtön sokkal jobban érzi magát. A 4-es faházhoz vettük az irányt, amit helyi neves pecások ajánlottak. A faházhoz érve pár percig csak a környezetet és az igen kis takaros házat csodáltuk… Ez igen! Ez nagyon jó lesz! Ismét feltöltődtünk a defektes kalamajka után. Örültünk, hogy végre megjöttünk és arra gondoltam, hogy van egy teljes hetünk, arra hogy megfejtsük ezt a csodás vizet.

[4-es faház a képen, ami egy teljes hétig az otthonunk volt]

Rögtön feltűnt, hogy valami nem olyan, mint ami a képeken volt. Kis nézelődés és fejvakarás után láttuk, hogy a víz 50-60 cm-el alacsonyabb a normálisnál. Ez abból előnyösnek tűnt, hogy az akadókat jobban látjuk, de a sekély vizek meghorgászása nem tűnt feltétlen jó választásnak. Abban maradtunk, hogy rakjuk le gyorsan a szerelékeket, mert már késő van és másnap reggel egy nagy tapogató-radarozó kört csinálunk, rendesen és sok időt rászánva. Ilyen terepen ez kötelező és nem opció, tisztában kell lenni azzal, ami előttünk van. Akadókat fel kell térképezni, adott esetben zsinórvezetőzni és fejben össze kell állnia egy víz alatti térképnek, hogy amikor kapás van, akkor tudjuk, hogy merre akadhat el a zsinór, vagy akár a csónak. A tapogató rúdunkkal később történt egy kis baleset, de nagyon önzetlenül Agg István a segítségünkre sietett és a pecánk végéig a sajátját a rendelkezésünkre bocsáltotta, így ez sem okozott gondot.. Bojlisok barátságban önzetlenül segítenek ;)

[Zsinórvezetők és háttérben a bója]

Első éjszakánk a berendezkedéssel és kis szomszédolással telt, de korán lefeküdtünk és a jelzők némaságának köszönhetően kipihenten mehettünk ki a vízre reggel terepszemlét tartani. Igazán változatos meder volt előttünk, sok akadóval sekély 1-1,5 méteres víztől egészen a 3,5-4 méteres vízig. Mély részen nagyon vastag puha iszap volt, de jól kitapogatható kemény, márgás pontokat lehetett találni, amit mindenképp jó helyeknek ítéltünk.

[Az időjárás nagyon barátságos volt, bár sokszor azért az erős szél gondot okozott]

A sekélyebb vizek mindenhol egyaránt teljesen kemény aljzattal rendelkeztek, nem volt iszap. Első körben inkább a mély részeket erőltettük, de tudtuk bőven van időnk kísérletezni és sokat változtatnia helyeket. Hosszas cikázás után leraktuk a szerelékeket a jónak ítélt helyekre, etetés nem volt több mint két marék bojli és semmi más. Aztán ki a partra egy jó rántotta házi tojásból és induljon a várakozás. 6-12 órás periódusokban terveztük a szerelékek cseréjét.

[ A hosszú várakozásnak köszönhetően a pókoknak is volt elég ideje csapdát állítani]

Ha törik, ha szakad ki fogjuk várni ezt az időt és ezt az elején a legnehezebb. Egész nap pihentünk és csodáltuk a környezetet és nagyon hálásak voltunk, hogy ott lehetünk. Délután olyan öt óra magasságában aztán a csendes ücsörgést megtörte a kapásjelzős sivító hangja, adrenalin az egekben és már bent is voltunk a csónakban. Nyomás be az akadók között ki a mélyvíz felé, kontaktot csak a leader zsinór beérkezésekor vettem fel. Azonnal éreztem, hogy ellenfelemre akadtam és jó harc lesz. Rövid szigorú fárasztás következett, 3 méteres botom karikában a csónak alá hajlott, fékem keményen lassan adagolta a zsinórt, közben csak arra koncentráltam, hogy az akadókat kerüljük el. Jól ment a fárasztás és Karcsi barátom az első fordulásnál már alá is tolta a merítőt… Megvan! Hatalmas öröm és megkönnyebbülés! - Jó úton járunk… - gondoltam magamban. Beemeléskor éreztük, hogy ez bizony jó húsban lesz és kezdésnek igen csak jó eredmény. Gyorsan lecseréltük az előkét és már rongyoltunk is ki a partra. A mérlegen csak úgy peregtek a számok és végül 15,4 kg-nál állt meg! Tökéletes kezdés, erre igazából nem számítottunk, de sok mindent visszaigazolt ez a pompás bajszos. Úgy voltunk vele, hogy napi egy-két ilyen komolyabb példány és elégedetten távozunk.

[Az első gyönyörű töves rögtön 15,4 kg-ot nyomott]

Fontos, hogy egy ilyen túrán, ahol nincs áram és spórolni kell az energiával, ott jól meg kell tervezni minden lépést. Felépítettünk egy egyszerű, de jól működő rendszert a pecánkra. Biztos ez sokaknak nem újdonság, de biztos lesz, aki tanulhat belőle. Minden botunk alatt ott volt egy vödör és benne a következő etetésre szánt bojli és mindegyikben benne volt egy előke is, ami már fel volt csalizva a következő bevetésre szánt bojlival. A mi kis csapatunkban mindenkinek megvan a maga dolga, én kezelem és irányítom a csónak, Karcsi barátom meg kezeli a botokat, amikor kontaktfelvételre készülünk, akkor átveszem a botom és én fárasztok, ha ő botján van az esemény, akkor meg a merítőt kapom fel. Jó rendszer ez és jól is működött végig.

[Hatlamas lapátokkal rendelkező 10 feletti tükrös]

Ilyen viszonylag nyugodt horgászatnál fontos, hogy amikor megszólal valamelyik jelző és felpörögnek az események, akkor is higgadtan induljunk el. Figyeljünk arra, hogy minden a helyére kerül, például a következő etetésre szánt és előkével bekészített vödör is a csónakba kerüljön, ha nem ez történik, akkor az egy extra kör… Én úgy voltam vele, hogy még egy extra botot is feltettem az állványra, felcsalizva teljesen mentre készen, hogy ha bármi baj történne, akkor ne legyen üresjárat. (szerencsére nem volt rá szükség)

[Egy sportos 10 feletti nyurga]

Kiemelném, hogy a csónakban is volt minden, amire szükség lehet. Volt nálunk ólom, kavics, olló, zsinórvezető, ragasztó, extra előke, fűzőtű és sok egyéb apróság is. Az akadókat az OBI-ban vásárolt műanyag virágfuttatókkal jelöltük meg, úgy hogy a kilógó részükre egy fényvisszaverő matricát raktunk, így éjszaka is jól láthatóak lettek, ami igen fontosnak bizonyult. A zsinórvezetőket 5mm-es rozsdamentes acélból hajlítatta Karcsi és egyszerűen jó minőségű, vízálló ragasztószalaggal rögzítettük a virágfuttató műanyagokhoz. Egy hétig makulátlanul működtek ez a házilag készített és igen pénztárcabarát megoldások.

[Megbízható, fogós végszerelék]

Igen kemény terepre azonban igen fontos egy nagyon megbízható szerelék. A szerelékem 35-ös Gardner Sure Cast főzsinórból állt kb. Ezt követte egy 20 méteres PB PRODUCTS Shield - 45 Lbs (45 Lbs = 20,41 kg) csapóelőke, majd utána 90 cm PB PRODUCTS Downforce - 45 Lbs Weed (45 Lbs = 20,41 kg) leadcore és egy 145 grammos CDL grippa ólom növényi álcával (magyar termék és kíváló minőség, továbbá még az ára is igen kedvező), ami természetesen elhagyós volt. Előkének 30 cm 25 Lbs-ás Jelly Wire Weed színezetű zsinórt használtam és horogból meg egy Gamakatsu G-Carp Specialist R 2-es volt kötve a két szem 24-es golyó elé. Ezen a túrán a KeenCarp-tól a Big Water Mixből készült Spanish Robin Red ízesítésű golyókkal és CFB-s termékekkel próbálkoztunk.

[Ritkábbak voltak az éjszakai vendégek, de ők is szépek voltak]

[Természtesen kíméletesen és óvatosan...]

A kicsit nyers technikai ismertetés után azonban kanyarodjunk vissza, az élményekhez. A napi tervek szerint 2-3 szebb halat sikerült megszákolnunk átlagban 10 kg felett, amivel elégedettek voltunk, de titkon reméltük, hogy összehoz minket a sors egy igazi matuzsálemmel is. Időnk még bőven volt és türelmünkkel sem volt gond. Szerdai napon aztán szüleim jöttek látogatóba, akár csak Balatonon, most is szívesen tettek látogatást nálunk, mert ugyan ők nem horgásznak, de nagyon élvezik a nyugodt és érintetlen természet varázsát.

[Akadók kemény világa]

Persze a Karcsi által grillezett ebédre is nehezen mondtak volna nemet! Kellemesen töltöttük a napot, apukámnak gyorsan összedobtunk egy keszegező botot és darabszámban hamar utol is ért minket, amivel előszeretettel bosszantott is bennünket :)
Szerencsére ottlétük alatt is sikerült egy gyönyörű tükröst és pikkelyest a partra vinni, hogy megcsodálják, amit Pölöske rejt.

[Egészséges és gyönyörű pölöskei lakó]

[12 kg feletti bajszos]

A kapások főleg a hajnali és kora esti órákra voltak jellemzőek, ezek az időszakok mindig adtak szép bajszosokat. Ez az este is úgy indult, mint a többi… Szépen minden botot befrissítettünk és Karcsi úgy döntött, hogy az egyik szerelékét sekély vízbe rakja, hátha most megtörik valami. Nyugovóra tértünk, majd egy jó kis alvás után, olyan fél kettő magasságában maszatolós kapásra keltünk. kapkodás nem volt, rutinszerűen indultunk. Mire az első olyan pontra érkeztünk, ahol el volt akadva a zsinór mind a ketten fel is ébredtünk. Kampózás, vágás, kötés és gyerünk tovább. Ezt még háromszor játszottuk el mire a leader zsinórhoz értünk, amikor Karcsi felvette a kontaktot és a csónak megindult alattunk! Én próbáltam a csónakot jól irányban tartani, Karcsi meg küzdött nemes ellenfelével. Pár igen komoly megindulás után sikerült a csónak mellé terelni, és amikor befordult a merítőbe akkor már mondtam is Karcsinak, hogy szerintem mi őt kerestük! Megpróbáltam beemelni, de az első lendületem kevés volt és rögtön meg is jegyeztem Karcsinak, hogy ez bizony egy áhított „húszplusszos”! Gyorsan rendeztük a sorokat, halat a bölcsőbe, szereléket vissza a vízbe és nyomás kifelé. Menet közben csak lestem a bölcsőbe és próbáltam feldolgozni az eseményeket, és amit látok… Egyszerűen csodaszép volt! Hibátlan! Nem is tudom jól leírni milyen érzések ezek számunkra. Nagyon sok munka van egy ilyen eredményben. Sok olyan horgász van, akinek egyszer az életében beesik egy ilyen hal, de teljesen más érzés az, amikor az ember tudatosan az ilyen csodálatos pontyokat keresi és meg is találja őket! A mérlegelésnél aztán lefagytunk, mikor 23,1 kg-nál megállt a mérleg…

[Egy igazi pocakos öreg, aki 23,1 kg-ig nyomta a mérleget, Karcsi rekordja is egyben]

Életünkben először jártunk Pölöskén és rögtön sikerült Karcsinak egy 23 kg feletti pontyot fognia, továbbá igen szép 10 kg feletti pontyokat fogtunk a túránk alatt. Elégedettek voltunk, de mi ha ez nem motiválja jobban a „nagyponty” horgászt. Menni és csinálni kell tovább és még több helyre szeretnénk eljutn. És bár sokan óva intettek minket, hogy Pölöske már nem a régi… De minket úgy varázsolt el, ahogy azt kevés pálya itthon! Három évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy én ilyen terepen ilyen pazar bajszosokat fogok fogni, akkor azt mondom, hogy ne mondjon már őrültségeket. De a nagypontyok világa fanatikussá tett minket és remekül feltaláltuk magunkat a kemény helyzetekben is.

[Igazán jó kikapcsolódás és izgalmas peca volt]

Írta: Terbe István

Fotók: Terbe István, Krenkó Károly