Karcsi barátommal lassan 15 éve horgászunk együtt és mind a kettőnknek egy tíz kiló feletti RSD-ben fogott ponty adta meg a lökést a bojlizás irányába. 1,5 éve bojlizunk aktívan és próbáljuk elsajátítani a szükséges tudást és módszereket. Kiállításokra jártunk és szívtuk magunkba a fontosabbnál fontosabb információkat. Lényegében az egész telet azzal töltöttük, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb tudást szedjük fel magunkra és célunk az volt, hogy az idei évben pár komoly túrán szép eredményeket érjünk el. Így szerepel a terveink között a Balaton és Pölöske is, de kezdetnek úgy gondoltuk, hogy az első komolyabb túra egy kis versenyzés legyen, erre tökéletesen alkalmasnak tűnt az I. AHK 72 órás kupa a KOI2 tavon, Nyékládházán.

A történethez hozzá tartozik, hogy 8 hónappal korábban már megfordultunk itt egy dobálós baráti versenyen és lássuk be mi eléggé felkészületlenül érkeztünk így fogott hal nélkül kellett távoznunk, viszont sok dologra rá kellett ébrednünk és nem feladtuk és eltemettük a dolgot, hanem megfogadtuk, hogy visszatérünk még ide. Egész télen készültünk és finomítgattuk a szereléseinket, majd úgy döntöttünk elindulunk a tavaszi behúzós versenyen, de előtte még egy teszthorgászatra lenézünk. Így is tettünk, de sajnos ezúttal is csak gyenge eredményeket értünk el, bár azon a hétvégén az egész tavon az láttuk, hogy nem megy a hal. Ismét keserű szájízzel indultunk haza és eléggé aggódni kezdtünk a két hét múlva esedékes verseny miatt.

[A 4-es hely miénk]

Eljött a verseny ideje és csak reménykedni tudtunk, hogy két ilyen sikertelen túra után most eljön a mi időnk is végre és magunknak is be tudjuk bizonyítani, hogy a befektetett energia megtérül és egy szép eredménnyel tudunk távozni. A sorsolás során Karcsira bíztam a húzást, ami nem alakult rosszul, a 4-es helyet húzta ami ugyan nem a legjobb, de nem is legrosszabb, de a tónak a „jobbik” felének határán van. A történethez hozzá tartozik, hogy kilenc csapat indult a és 11 hely volt kijelölve, így kettő üresen maradt és szerencsékre ez pont a 2-es és 3-as helyek voltak, így balra tőlünk üresen maradt két szektor, amit ki kellett tudni használni. Fontos, hogy az üres szektorokba áthúzni szigorúan tilos volt.

[Valami szépen lassan elkezdődött]

Ezúttal azonban másképp alakultak a dolgok és ugyan most sem indult el könnyen a pontyok megfogása, de 24 óra eltelte után a 3. helyen álltunk, amivel teljesen elégedettek voltunk. Azonban érzetük, hogy ebben a történetben most sokkal több van. Radarozás során a szembe parttól 10-20 méterre volt egy púp a mederben amire ha letettem a szerelékem garantáltan legrosszabb esetben 1 órán belül elhúzták a bajszosok és szépen folyamatosan pellettel és bojlival etetve sikerült őket kicsalni az üres szektorokból. Fontos volt, hogy tovább ne is menjenek, ezért az etetés egy hossszú sávban merőlegesen a partra történt ami jól is működött.

[Az első páros képünk itt készült, ezt mis sem gondoltuk volna]

[Fárasztunk és most nem egymást]

[Gyönyörű vendégek érkeztek]

[Egymás után jöttek]

[Egyre gyakoribb volt a páros kép is]

A második estére aztán nagyon megindult nekünk a mente és lénygében folyamatosan húztuk a halat, aminek az lett az eredménye, hogy a 3. helyről az 1. helyre léptünk, pedig 24 óra után még közel 25 kg lemaradásunk volt az első helyhez képest és 36 óra után meg már több mint 57 kg előnyünk volt a második helyezetthez képest.

[Foylamatosankészültek a páros fotók]

[Hibátlan és gyönyörű bajszosok lakják a tavat]

[Sikerült egy harams fotót is csinálnunk]

A csapatoknak lehetet egy segítőjük, így mi Marci barátunkat kértük meg csatlakozzon és nagyon fontos szerepe volt amikor már erőnka végét járta, ilyen tempos versenyt ketten nehéz végig csinánli.

[Természetesen mindenki szabadon távozhatott]

Úgy voltunk vele, hogy itt addig kell ütni a vasat, amíg forró és nem állunk meg egy pillanatra sem, mert nem lehet tudni meddig van az etetésen a hal és ki tudja, lehet másnak is elindul. Közben előbb Karcsi megfogta a verseny legnagyobb halát, majd nem sokkal később jómagam is fogtam egy 15,32 kg-os gyönyörű tőpontyot, ami később a verseny legnagyobb hala is lett

[A legnagyobb mérlegelése]

[A verseny legnagyobbja 15,32 kg]

[Pompás színei voltak]

[Nem tudtam vele betelni]

[És a távozás]

[Egy spanyol vendégünk is akadt]

[A páros fotók már megszokottak voltak]       

A verseny vége felé aztán már egyértelmű volt, hogy ezt a győzelmet nem lehet elvenni a tetemes előny miatt, de mint megtudtuk még versenyen itt soha senki nem fogott 300 kg feletti mennyiséget, így az utolsó órákban ez volt már a célunk és végül még ez is összejött, aminek felettébb örültünk!

[A legszebb pillanat]

[Még egy bukfenc a merítés előtt]

[A legkisebbeknek is örömet okoztunk]

[A rendkívül erős pontyok miatt gyakori volt a csónakázás]

Külön ki kell emelni, hogy rendkívül jó erőben lévő ponytokat rejtett az egykor bányató, ajánlott midnenkinek jól fekészülni a heves kirohanásokra. Ez főleg úgy votl érdekes, hogy a víz mindössze 13 fokos volt, ami nem mondható igazán magasnak.

[Büszke csapatunk a díjátadón]

Több mint 300 kg fogott bajszossal nyertük aversenyt és második hely majdnem 130 kg-val maradt el tőlünk, úgy gondolom ezt lehet magabiztos győzelemnek nevezni.

[És amit nyertünk...]

Ahogy elhangzott a dudaszó és vége lett a versenynek elmondhatatlan érzés kerített minket hatalmába… Azok után a sikertelen pecák után, amiket itt átéltünk és becsülettel végigcsináltuk most valami egészen más élményben volt részünk! Sikerült nyerni és a legnagyobb hal is a miénk lett! Nagyon boldogok voltunk és ismét rengeteg fontos dolgot tanultunk. Úgy gondolom ez is az bizonyítja, hogy a kitartás és türelem a bojlizás világában elengedhetetlen a sikerhez!

Írta: Terbe István

Fotó: Krenkó Károly, Studer Márton, Urbán László