Ez egy elég hosszú leírás egy öt napos balatoni történetnek, de úgy gondoltam elkezdem leírni a szervezéstől fogva a sztorit, mert aki készült már egy komoly balatoni túrára az tisztában van vele, hogy ez nagyon nem egy könnyű feladat. Fontos, hogy az ilyen pecák során meghatározzuk mi a cél, mit szeretnénk elérni. Mi most úgy vágunk neki a túrának, hogy május 21-25-ig tartó túra alatt legalább egy-egy 10 kiló feletti bajszost szeretnénk fogni. Ez egy olyan cél, ami nekünk reális, kiemelném, hogy korábban még azt sem tudtok, hogy számunkra mi lehet reális és olyan célokat állítottunk fel amik, messze nem voltak elérhetőek számunkra, inkább csak álmodoztunk. Hogy az álmaink valóra is váljanak, lépcsőzetesen kell fejleszteni magunkat, tudásunkat, felszerelésünket. Ezek olyan dolgok, amik elengedhetetlenek a bojlis célok elérése érdekében.

Nem tartom kellemetlennek elmesélni, hogy majdnem 1 éve mentük le először a Balatonra, hogy majd mi megváltjuk 10 kg bojlival a pontyzsákunkban a világot 2 nap alatt. Mondanom sem kell, hogy milyen eredménnyel zárult a horgászatunk… egy keszeget fogtam gilisztával feeder bottal a parttól 2 méterre… Volt egy gumicsónakunk, olyan strandra való remek járgány… alig fértem el benne ülve és még eresztett is, így rendesen kellett lapátolni, hogy az etetőanyaggal (marék bojlival) süllyedés előtt megjárjam az utat.. így visszanézve elég mókás volt! Viszont tanulságos túra volt! Tudtuk, hogy ezt valahogy teljesen másképp kell csinálni és, hogy sok olyan dolgot be kell szereznünk, amink egyáltalán nincs, és azt sem tudjuk, hogy honnan lesz…

[Egy évvel korábban elég komolytalanul, de annál lelkesebben...]

Így aztán a 2014 év másról sem szólt, minthogy szerezzünk tapasztalatokat, olvassunk, filmeket nézzünk, elemezzünk és finomítsuk a szerelékünket, technikánkat… persze a partra is gyakran jártunk, de hamar rá kellett jönni, hogy ez bizony komoly anyagi kiadásokkal jár és nem lesz könnyű, de meghátrálásról szó sem volt. Így első körben beszereztünk egy Bark csónakot, aztán lett bójánk, lettek jobb minőségű felszereléseink és egy jobb halradart is beszereztünk, profibb kapásjelzők, én orsó és botvásárlást is megejtettem, ahogy Karcsi barátom is. Bővítettük az előkéink tárházát, igyekeztünk ellesni sok kis trükköt és fortélyt, tényleg azt tudom mondani, hogy az elmúlt év és a tél az csak erről szólt és mostanra már nagyon várjuk a túrákat, amiket a télen megterveztünk és kitaláltunk. Viszont amilyen magabiztos voltam egy évvel korábban, hogy én pontyot fogok a Balatonból és a 10+-os lesz, most olyan bizonytalan vagyok egy jóval nagyobb tudással és felkészültséggel! Érdekes ez… de aki átélte, amit mi is már az szerintem pontosan érti, miről is beszélek.

Sok túra van tervbe idén, Balaton, Koi2, Pölöske, Nemesnádudvar és még egyéb kisebb túrák, de ez mind nagyon sok szervezést és tervezést igényel, foglalni időben a helyeket és bojlikat készíteni, anyagiakat átgondolni és még sok-sok apróság… Ezekből a túrákból kettő emelkedik ki. A Balaton és Pölöske. Most maradjunk csak a Balatonnál, hisz ez a bejegyzés ennek a túrának a beszámolója.

Kezdjük azzal, hogy január 31-én elmentünk egy terepbejárásra, megterveztem az útvonalat és Csopakot, Zánkát és Balatonakalit, valamint Fonyódot jelöltem meg.

[ Utiterv a helyíni szemlére]

Szerencsékre egy gyönyörű nyárra emlékeztető napot fogtunk ki és egész nap a napsütésben autókáztunk, így volt lehetőségünk egy kicsit érezni, hogy milyen is lesz ez május végén, mikor már melegebb van. Végül Balatonakali volt a legszimpatikusabb, egy több napos horgászatra ezt találtuk a legalkalmasabbnak, Balatonakalin belül is a kemping tűnt ideálisnak. Ugyan még a fonyódi kagylópad is nagyon ígéretesnek tűnt, de a kemping előnyei is a mélyebb víz mellett tettük le a voksunkat. Azért itt is mindenkinek szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy egy teljes napot érdemes arra rászánni, hogy megnézd hova érdemes menni és mi is beültünk az autóba, így talán nem ér minket kellemetlen meglepetés a kempingben. Így konkrétan ki tudtuk választani a cella számát ott ahol lépcső is megy a vízbe és így a foglalást is meg tudtuk ejteni a neten keresztül. Ezek olyan részletek, amikre az internetről, képekből nem fog rájönni az ember. Kell rá időt és energiát szánni és mindezt úgy, hogy ez sem garantálja a sikert, de legalább nem éri meglepetés az embert... hittük mi naivan.

[ Kempingen belüli pontos helyünk]

Kanyarodjunk át kicsit az etetési stratégiára, ez is egy elég összetett dolog a Balatonon. Rengeteg emberrel, bojlis horgásszal beszéltünk, végtelen mennyiségű cikket elolvastunk és videót megnéztünk, egy dologban mindenhol egyetértés volt, az pedig az nagy mennyiségű etetőanyag szüksége! Világos volt azonnal számunkra, hogy nagy mennyiség kell! Azt is sokan javasolták, hogy 24-esnél kisebb golyókkal ne csalizzunk és etetni is érdemes azzal, így ezt figyelembe véve adtuk le a rendelésünket a Horváth Csabánál a CFB-nél a natúr balatoni bojlikra. Ezeknek az a különlegessége, hogy nem tartalmaznak tartósítót és a lehető legtermészetesebb anyagokból készülnek, hogy ne legyen idegen a balatoni pontyok számára. Több ízvilágban rendeltünk Csaba javaslata alapján, volt benne: eper, fokhagyma, squid, kagyló ízesítés is. Itt is ugye arra kell ügyelni, hogy ezt időben meg kell rendelni és le kell gyártatni, mert hirtelen 60-70 kg bojlit ritkán tud valaki biztosítani pár nap alatt. Így két hónappal a túra előtt megrendeltünk 60 kg bojlit amit csak etetésre szánunk. Ezen felül még 100 kg magmixet főztünk, ami szintén egész komoly mennyiség és kukorica és búzából áll főleg, de tartalmaz kendert is. Az embernek ilyenkor jut eszébe, hogy - jó ég… ez nagyon sokba kerül -… igen el kell, keserítsek mindenkit, ez valóban nagy költségvetésű történet… Ezen nincs mit szépíteni! És még ez sem garancia semmire… Még ekkor radarozni nem tudtuk a medret, de a behúzás által engedélyezett 300-350 méteres távolságot tervezzük teljesen kihasználni. Terveink szerint két sávot húztunk ki háromszög alakban, első vonal a magmixből állt a második kicsit beljebb található vonal bojliból. Ezt három bójával fogjuk behatárolni és a négy bottal a két szélső bója két oldalát horgásztuk meg. Itt egy vázlatos terv, hogy jobban érthető legyen:

[Etetési skicc, végül ennél sokkal jobban a szélét erőltettük]

Persze ez a terv is olyan, hogy bármi lehet, ami ezt megakadályozza, több napos viharjelzések és a váltakozó szelek, rengeteg dolog. A Balaton a méretei miatt sok olyan veszélyt hordoz magában, amit más tavaink nem… így ezekre a legnehezebb felkészülni. Így az is lehet, hogy az embernek csak dobálásra lesz lehetősége, akkor viszont megint nem éri megvenni a behúzós jegyet, de mi van, ha annyira mégsem lesz rossz idő és lehet behúzni. Továbbá mit csinálunk a rengeteg etetőanyaggal, mert azt dobálva az életbe ne juttatjuk be. Ott vannak még a magok is lefőzve és még sok egyéb dolog… Nekünk nincs lehetőségünk arra – hogy ha rossz lesz az idő, akkor megyünk máskor – szabadságok kivéve, családdal egyeztetve… szóval nincs mese, ha menni kell, akkor menni kell…

[21 és 25 között időszakot érdemes nézni az előrejelzésen, nem egy strandidő..]

A türelmetlen várakozás egyre izgatottabbá tett minket és már csak az indulás napját vártuk, közben aggódva figyeltük az előrejelzéseket az időjárást illetően és egy remek kis applikációt is letöltöttünk, melynek a neve „Tavihar”, így minden viharjelzés változásról azonnal értesültünk, ami nagyon hasznos volt és biztonság szempontjából is fontos. Egy dolog kristály tisztán látszott, borongós, esős, erős szeles időnk lesz lényegében egészen a túránk utolsó napjáig május 25-ig. Eljött a várva várt május 21 csütörtök reggel és én arra keltem, hogy másodikról első fokra mérsékelték a viharjelzést a Balaton középső medencéjében, ahova mi is tartottunk. Azonnal éreztem, hogy ez az a jel, amit vártam, indulni kell! Gyorsan megvettem a behúzós jegyet az interneten, berámoltam az autót és Marci barátom társaságában rongyoltunk is az M7-esen lefelé, közben azt is kikalkuláltam, hogy pont elérünk egy kompot Tihanynál, így még hamarabb ott lehetünk. Nos, a kompnál mi voltunk az utolsók, akik felfértünk és így Budapestről 1 óra és 30 perc alatt Balatonakaliban voltunk.

Ahogy megérkeztünk Balatonakali kempingbe, mondtam Marci barátomnak, hogy azonnal vízre kell szállnunk és le kell radarozni, bójázni és etetni, amíg az időjárás engedi. Esni esett ugyan az eső rendesen és Karcsi barátom a lakókocsival és minden egyéb felszereléssel csak az esti órákban érkezett, így tudtuk addig bizony ázni és fázni fogunk, de nincs mese menni kell, ha azt szeretnénk, hogy 24 óra múlva pontyot fogjunk. Beültünk a csónakba és irány a nyílt víz 20 kg maggal, 3 kg pellettel, 3 kg bojlival, bójákkal, radarral, tapogatórúddal egyszerre. Mindent egy körben meg kellett csinálni, mert ki tudja meddig marad ilyen az idő. Telefonon mértem a zuhogó esőben a távolságot a parttól és közben a radart is néztem, arra is figyelni kellett, hogy merőleges maradjon az ember a partra. Kettő perc alatt áztunk át teljesen, de semmi másra nem koncentráltam, csak arra, hogy a lehető leghamarabb megtaláljuk a lehető legjobb helyet.

[Egy futóprgram segítségével mértem a távolságot és irányt]

Tapogatóval gyorsan kiderült, hogy itt bizony az előre jelzett, 15-20 cm-es iszap van mindenhol, de azt is tudtam, hogy nem szabad félni tőle és be kell vállalni az ilyen terepet, a nagy pontyok szeretik túrni az ilyen lágy, jó illatú, világos szürke iszapot. Bóják bent a fenti terv szerint és minden, amit etetésre szántunk a vízben, nyomás kifelé! Kint gyorsan botokat összerakni, előke fel, bojliból két 24-es és nyomás befelé megint. Sikerült még az esti előre jelzett viharos szél előtt beetetni, behordani. Ez már számomra megnyugtató volt, már csak Karcsi barátomra vártunk, hogy megérkezzen és legyen hol száradnunk. Hat óra fele ő is megékezett és még a másodfokú jelzés előtt sikerült behordania neki is, így teljes volt az öröm, kezdődhet a várakozás. Csendben és nyugodtan telt az első 12 óra, éjszaka megjött a viharos szél is, majd másnap kora délután vált megint nyugodtabbá a víz így akkor frissítettünk egy kört, ami nem kevés idő, ha a 4*350 métert számoljuk..

[Az első vendéngünk meghaladt a 7 kg-ot, Karcsi remek fogása]

Türelmesen nyugodtan vártuk, hogy végre valami történjen és bíztunk abban, hogy mindent jól csináltunk, elég hosszúak az előkék és nem süllyedtek el teljesen az iszapban, mindent átgondoltunk és úgy véltük ez nem rajtunk múlik, várni kell a rajra. Késő délután aztán megtört a csend, szép lassan elinduló húzós kapással Karcsi botja megindult és pattantunk is a csónakba. Fenti képen szereplő vendégünk nem tűnt rossz kezdetnek és bizakodtunk a jó folytatásban, aztán ismét még Karcsi botja sült el megint, ami már egy igen komoly 12 kg feletti bajszos volt, szenzációs érzés volt, hogy megvan, amiért jöttünk és páratlan szépségű pontyokat terelhetünk partra a Balatonból.

[Karcsi 12 kg-ot meghaladó csodálatos első 10 plusszos sikere]

Időjárás továbbra sem volt kegyes… Hol fújt a szél, hol esett az eső, a viharjelzés pont az első és másodfok határon mozgott, türelmesen vártam az első mozdításom és bíztam a szerelékemben és abban, hogy minden rendben van ott ahol elhelyeztem. A part menti növényzet miatt égnek meredő botjaimat néztem és vártam a csodát, amikor szépen elkezdett hajlani a 2,75 Lbs-ás 3 méteres hegye és szép húzós kapás jelentkezett az én első vendégem.

[Az első pontyom a Balatonból, 8 kg körül nyomott a mérlegen]

Éjszakák csendesen teltek, ami nem is volt baj, mert másodfokú viharjelzés is jött velük, ami miatt igen nagy bajba lettünk volna egy komoly halnál, mert a növényzeten előttünk nem tudtuk volna áthúzni. Etetést is szerencsére mindig el tudtuk végezni a reggel és az este beállta előtt. Folyamatosan a magok mennyiségét csökkentettük és golyókét meg növeltük.
A radaron látszott, hogy az etetésünk magos részén ott vannak az apró halak és a nagyobbak meg a bojlik körül. Minden terv szerint! Ez jó és megnyugtató érzés, már csak türelmesen kell várni. A szombati nap folyamán aztán engem is összehozott a sors első 10 feletti balatoni barátommal, egy 12,90-es Pazar tövessel.

[A túránk legnagyobb vendége 12,9 kg-ot nyomot és az egészségtől duzzadó szépség volt]

Ez a nap volt a legaktívabb, ekkor fogtuk a halaink nagy százalékát 8 és 12 kiló közöttiek. Fergetegesen jó élmény volt és nem tudtuk megunni, nagyon sokat kellett dolgozni a halakért, sokszor vesztettünk szereléket a parttól nem messzi sziklákon lévő kagylók miatt, ez egy hihetetlenül melós peca volt.

[Egy érdekes mintázatú „félspanyol” tükrös 7 kg felett]

Ez a ponty nagy kedvecem volt a mintázata miatt és rendkívül nagy lapáttal rendelkezett, jól meg is dolgoztatott. A szerelékem 35-ös Gardner Sure Cast főzsinórból állt kb. 30 méteres 50-es FOX csapóelőke volt, utána egy 170 grammos gömbólom amit a www.cdl.hu oldalról Bakonyi Kornéltól rendeltem, nagyon jó minőség és tényleg baráti áron, természetesen erős húzásra szabadon tudott mozogni a zsinóron és persze elhagyós szerelék volt. Előkének 40 cm 25 Lbs-ás Jelly Wire Silt színezetű zsinórt használtam és horogból meg egy Gamakatsu G-Carp Specialist R 4-es volt kötve a két szem 24-es golyó elé.

[Ritka volt az éjszakai vendég, de ez a szép kerek 8 kg-os töves megtörte a csendet]

Az éjszaka megint csendesen telt és úgy tűnt, hogy vasárnapra lesz pár óra, amikor a nap is előbújik és kicsit ezt is élvezhetjük. Gondoltam magam, de jó lenne a napsütésben a Balatonon egy szép bajszossal küzdeni a csónakban egyedül több száz méterre a parttól a nagy víz közepén. Aztán megérkeztek szüleim egy kis vasárnapi kirándulás keretében meglátogattak minket és persze a paprikás krumplinkat sem hagyták volna ki, így végre lehetőségem volt rá, hogy édesapámnak megmutassam, hogy hova tudtam fejlődni Karcsi barátommal abból a spiccbotos horgászatból, amire ő és testvére tanítottak sok-sok évvel korábban a meseszép csongrádbokrosi Holt-Tiszán.

[Ismét egy 10 kg-ot megahaladó gyönyörű tőponty]

[Karcsinak is jöttek még szép vendégei]

Reméltem, hogy fog jönni egy olyan szép kerek balatoni szépség, amitől leesik az álla. Álltunk a parton és meséltem neki milyen bonyolult is ám ez a bojlizás és a Balatonról nem is beszélve, amikor a bal oldali botomon gyenge pityegés mutatkozott, inkább csak maszatolásnak nevezném, gondolkodtam is nagyon, hogy menjek-e rá vagy sem, de mondom várok egy tíz percet és adok neki időt. Néztük a bal oldali botot és a jelzőt, amikor a jobb oldali botnak a zsinórján látom, hogy kezd feszülni, szépen kezdett hajlani a bot vége, lassan a jelző is megcsippent és elindult a barátunk, húzta lefele zsinórt a nyelető szépen recsegett… megjött! Indultam is befele és nagyon koncentráltam rá, hogy ennek most meg kell lennie. Élveztem a napsütést, rongyoltam befelé, tekertem a zsinórt a dobra. Láttam, hogy jóval túlment az etetésen és vagy 450 méterig kellett mennem utána, amikor fölé értem szépen dolgozott, hihetetlenül élveztem a végeláthatatlan Balaton látványát, az időt, a csodás fordulatokat, néha megpillantottam az aranyló pocakját a gyönyörű tövesnek és puha botom tökéletes munkáját a végjátékban sem szabad említés nélkül hagyni, ami még élvezetesebbé tette ezt a pillanatot. Közben egy szép vitorlás is megközelített olyan 30-40 méterre és figyelték a küzdelmet. Ezek azok a dolgok, amiket sehol nem kap meg máshol az ember, itt éreztem igazán a „Balatonérzést” legszívesebben azonnal indulnék vissza… Végül nyugodtan türelmesen szákba tereltem kissé 10 kiló feletti barátomat és útnak indultam kifelé.

[A csodás körülmények között fogott bajszos kerek 10 kilót nyomott, ő egy örök emlék marad számomra]

Apukám a halat látva bizony mondta, hogy ő még ekkora pontyot sem látott soha és én ugyan nem a legnagyobb halam volt, de számomra a legkedvesebb és egyik legfontosabb bajszos, amit valaha fogtam. Ez volt az a töves, amiben minden benne van, amit egy bojlis horgász kívánhat magának és itt mondanám, el hogy ilyenkor nem biztos, hogy csak a méret számít, hanem a körülmények is.

[Természetesen mindenki szabodon távozhatott éltető elemébe..]

Ő volt az utolsó komoly vendégünk a túrán és hétfőre ismét romlott az idő, esett megint az eső, fújt a szél és nagy gondban találtuk magunkat, mert bójáink bent voltak, mi mentünk volna haza, de a viharjelzés másodfokú volt. Elmondom, ilyenkor mit lehet tenni: Semmit. Várni kell! Tudtuk, hogy idővel az előrejelzések alapján csökkeni fog a szél ereje, de szögezzük le, hogy aki a Balatonra megy horgászni és behúzva szeretné ezt tenni, annak bizony komolyan kell követni az időjárást is a horgászat során. Végül minden mást elpakoltunk, amit tudtunk és ahogy csökkent a szél és csökkent a viharjelzés mértéke is, így végül be tudtunk menni a bójákért.

[Vastag ajkak a kagylóba gazdag táplálékra utalnak]

Van itt más is, ami miatt nehéz ügy a Balaton. Voltak körülöttünk bőven irigy emberek. Voltak olyanok, akik kilóra vették volna a pontyot tőlünk és olyanok is akadtak, akik az etetésünk környékére húzgáltak kukoricával engedély nélkül. Jó, ha az ember figyel az értékeire és felszerelésére, mert sajnos az irigység sok veszélyt hordoz magában. Azonban el szeretném mondani, hogy volt olyan is, aki kedvesen és jóindulattal jött oda hozzánk gratulálni és érdeklődni.

[A kíméletes bánásmód minden esetben, nagy vagy kicsire érvényes volt]

[Volt olyan vendégünk aki a csónakunk alatt szeretett volna rögtön elbújni]

Összefoglalva egy egészen kivételes, kihívásokkal teli túra volt egy igazán gyönyörű tavon! Örülök, hogy az élet megadta azt a lehetőséget, hogy anyagilag és fizikailag is el tudjak jutni a Balatonra eredményesen bojlizni. Rengeteg lehetőség van ebben a hihetetlen vízben és óriási lakói lehetnek. Biztos vagyok benne, hogy minden évben vissza fogok térni, mert ilyen pompás bojlis hely nincs még egy a világon. Persze a telepített tavaknak is megvan a szépsége, de aki egyszer megérzi a Balaton ízét az mindig vissza fog járni, hogy újra és újra érezze!

Catch and Release!

Terbe István

RSD Carp Team